Sokan fognak építkezésbe a nyári időszak alatt, egyre többen érdeklődnek a nulla energiaigényű házak iránt is, nekik szeretnénk segíteni néhány tippel.
Megváltozott arányok
A közel nulla energiaigényű épületek esetében az igények arányai mások, mint korábban voltak. Egy hagyományos épület esetében meghatározó a fűtés energiaigénye. Egy jól hőszigetelt és lég tömör épület fűtése az összes energiaigény lényegesen kisebb hányadát teszi ki és ezen belül is a szellőzés energiaigénye a döntő. Komoly energiaigény csökkentést csak hővisszanyerős gépi szellőztetéssel lehet elérni, amely akár légfűtéssel is kombinálható: hogy ezt választjuk-e, az az egyik legfontosabb koncepcionális döntés.
A kisebb fűtési energiaigény miatt az arányokat tekintve súlyosabban esik latba a meleg víz fogyasztás energiaigénye (megjegyzendő, hogy ezt statisztikai adatokból átlagolt háztartások igényei alapján számolják). A meleg víz- és általában a vízellátás rendszerében fontos a víztakarékos szerelvények, csapok alkalmazása, nem kevésbé a tudatos fogyasztói magatartás, mindazonáltal ez a számított igényekben nem jelentkezik. Ami viszont jelentkezik, az ismét csak egy fontos koncepcionális döntés: alkalmazunk-e szoláris rendszert az energiaigények fedezésére? Mert ha igen, úgy a meleg víz igények mintegy kétharmadát megújuló energiával fedezzük és ezzel tetemesen csökkentjük a primer energia igényt, lényegesen könnyebben be tudjuk tartani az előírás szerinti követelményeket (és persze akár az átlag alatt, akár az átlag fölött fogyasztjuk is a meleg vizet, lényegesen alacsonyabb lesz az energiaszámlánk).
A fűtés
A legkomfortosabb környezetet központi fűtéssel biztosíthatjuk. A hőforrás leggyakrabban kazán és miután a hálózat országosan jól kiépített, gáztüzelésű kazán. Kis alapterületű lakás esetében a központi fűtéshez hasonló komfortszínvonalat közelítheti meg az egyik szobában felállított vízteres pellet kandalló, amelyről a szomszédos helyiségek radiátoros fűtése táplálható.
Olyan hőszivattyú, amely a külső levegőből von el hőt, mindenhol alkalmazható. Jobb a teljesítménytényezője azoknak a hőszivattyúknak, amelyek a talajból vonnak el hőt, ehhez azonban vagy szondákat kell fúrni, vagy az elegendően nagy telken tetemes földmunkával a talajkollektor csővezetékét kell elásni. A primer energiaigény szempontjából azonban mindegyik esetben kedvező eredményt kapunk.
Kertvárosi vagy falusi környezetben jöhet számításba a faelgázosító kazán alkalmazása, ehhez azonban vállalni kell a kiszolgálással kapcsolatos feladatokat és biztosítani kell a kazán és a tüzelőanyag tárolásához szükséges helyet.
Akármelyik forrást is választjuk, abból meleg vizet kapunk, amely az elő áramúnak nevezett vezetéken jut a hőleadóhoz. Hogy az milyen legyen és milyen hőmérsékletű fűtővizet alkalmazhatunk, az összefügg a választott hőforrással. A hagyományos kazánokból magas hőmérsékletű (a leghidegebb időszakban akár 90 OC) fűtővizet is nyerhetünk, ennek következtében a hőleadók hőmérséklete is magas, tehát kicsi felületű lap- vagy hagyományos radiátorok alkalmazhatók. Ilyen magas fűtővíz hőmérséklet esetén viszont a hőszivattyúk teljesítménytényezője nagyon leromlana, alacsonyabbat célszerű választani. Az alacsony fűtővíz hőmérséklethez azonban nagy hőleadó felületre van szükség, amit nem célszerű radiátorokból „kirakni”. A kínálkozó megoldás a padlófűtés: a fűtővíz a padló szerkezetébe beépített csőkígyóban kering. Komfort és egészségügyi szempontból a padlófelület hőmérséklete szélsőségesen hideg időben sem érheti el a 30 fokot, a fűtővíz hőmérséklete is csak kicsivel haladja meg a padlófelület hőmérsékletét. Lemondhatunk a külön fűtési rendszerről akkor, ha a gépi szellőztetést légfűtéssel kombináljuk.
A hőforrás (kazán, hőszivattyú) és a hőleadó (radiátor, padló, légcsatornába beépített bordás csöves fűtőtest) közötti csővezetékeket hőszigeteléssel kell ellátni: a fűtőtestek csekély teljesítményigényéhez képest a csővezetékek hővesztesége jelentős lenne, ha azok fűtetlen pince vagy padlástérben haladnak. A fűtött térben húzódó csövek hőleadása a látszat szerint ugyan „jó helyre jut”, de szabályozatlanul, ami könnyen túlfűtéshez és ezáltal energiapazarláshoz vezethet. A jó hőszigetelés következtében ugyanis a szobákban csak kis fűtőteljesítményre van szükség. A megváltozott arányokat mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ha a szobába bejön két-három ember és bekapcsolnak egy számítógépet, akkor azok hőleadásának következtében átlagos téli időjárás mellett abban a szobában már nincs szükség fűtésre.
Az épület hőegyensúlyának ilyen fokú érzékenysége miatt nagyon fontos a fűtőteljesítmény automatikus szabályozása. Szükség van egy külső időjárás érzékelőre, egy a lakás hőmérsékletére leginkább jellemző pontban elhelyezett belső hőmérséklet érzékelőre. Ezen felül az egyes radiátorbekötéseknél is (persze csak ha vannak radiátorok) szükség van egyszerű termosztatikus szabályozó szelepekre (ezek érzékelője magába a szelepfejbe van beépítve).
Elengedhetetlen a rendszer időben programozható szabályozója, amin éjszakára, hétvégére, többnapos távollétre be lehet állítani az általában kívánttól eltérő hőmérsékletet. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az időbeli programozástól (ha csak nem több egymást követő napra szóló leszabályozásról van szó) nem szabad csodákat várni: az épületnek mindaddig van hővesztesége, amíg bent melegebb van, mint kint, márpedig egy jól hőszigetelt épület nem hűl ki egyhamar, így legfeljebb arról van csak szó, hogy azt a hőt, ami az épületből akkor távozott, amikor a fűtés nem üzemelt akkor kell visszajuttatni az épületbe, amikor a fűtés újra bekapcsol. Hasonlóan csak szerény eredmény várható az energiatakarékosság olyan „klasszikus” módszerétől is, hogy egyes szobákban lezárjuk a fűtést. A szobák közti válaszfalak nincsenek hőszigetelve, ha az egyikben le is zárjuk a fűtést, olyan jelentős hőnyereség jut oda a szomszédos helyiségekből, hogy ott a belső hőmérséklet csökkenése aligha lesz észrevehető, márpedig ha ott meleg van, akkor hőveszteség is van, csak legfeljebb azt nem a lezárt radiátor, hanem a szomszédos helyiségek radiátorai fedezik.
Hogy egy épület energia-takarékos-e, az kívülről nem igazán látszik. Vannak feltűnő jellegzetességek: a magas tető nagy részét napelemek borítják, mellettük csillog a kollektorok üvegezése: sejthető, hogy gondoltak az energiára. Van üvegház: az szolgál lakótér bővületként, de jót tesz az épület energiamérlegének is. Egyes dolgokat némi hozzáértéssel még lehet értékelni: milyen vastagok a falak, milyen az épület formája, merre tájoltak és mekkorák az ablakok. A többi, amin még sok múlik, az nem látható: szép takaró burkolatok rejtenek bonyolult gépészeti készülékeket, az apró részletek is átgondoltak.
