Építkezni akarunk, házat, lakást akarunk vásárolni, fel akarjuk újítani a meglévőt: sok dolgot kell megfontolnunk, hiszen ez valószínűleg életünk egyik nagy, ha nem a legnagyobb beruházása lesz, amit a következő generáció is élvezhet még. Ha egy tartós fogyasztási cikket (hűtőszekrény, mosógép) vásárolunk, természetesnek vesszük, hogy azon van egy címke, amely a termék energetikai minőségéről tájékoztat, hiszen nem mindegy, hogy a következő 6-8 évben mennyit fogunk majd fizetni ezeknek a használatáért. Nem (lenne-e) természetes ez az otthonunk esetében is?
Az energiafogyasztás és az ezzel összefüggő környezetszennyezés mérséklését szolgáló szabályok egyre szigorodnak és ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog. A szabályok betartásáról illetékes hatóságok gondoskodnak és egyebek mellet fel is címkézik az épületet – ez az energiatanúsítvány, amely az engedélyezési tervnek, a használatbavételi eljárásnak és az adásvételi szerződéseknek törvényes kelléke.
Ha józanul gondolkozunk, ha nem akarjuk a ma olcsó megoldások után később magas energiaszámlákkal büntetni magunkat, akkor kényszerítő szabályok nélkül is, a saját érdekünkben, energiatakarékos épületet képzelünk el magunknak. Ha ráadásul érdeklődők, netán tudatosak is vagyunk, akkor azt is megérthetjük, hogy nem csak magunkról van szó, hanem a közeli és távoli környezetünkről is.
Mi az üvegházhatás?
A Földet körülvevő légkör a Nap sugárzásának jelentős részét átengedi. Ez a sugárzás a Föld felszínét melegíti. A földi felszínek is bocsátanak ki sugárzást, amely a légkörön keresztül a világűr felé távozik. Kialakul egy egyensúly, amely jó esetben élhető földi feltételekkel, hőmérsékletekkel jár. Ha a légkört „telepiszkítjuk” üvegházhatású gázokkal (itt elsősorban a széndioxid és a metán említendő), akkor a légkör „átlátszósága” (nem szabatos, de érthető szóhasználat) megváltozik: elsősorban a Földről kifelé induló sugárzás áteresztése csökken le, ennek következménye a felmelegedés. A Napból a Földre érkező sugárzás alig, a Földről a világűrbe irányuló sugárzás jelentősen csökken. Más szavakkal a sugárzás csapdába esik: a sugárzásnak könnyebb bejutni a Földre és nehezebb onnan távozni.
Ha meg akarjuk érteni a folyamatot, csak figyeljük az időjárás-jelentéseket, főleg téli estéken. Felhős, ködös idő várható (a légkör „átlátszósága” csökken): enyhe lesz az éjszakai lehűlés. Derült idő várható: alacsony éjszakai és hajnali hőmérsékletre számítunk (mert a légkör „átlátszóbb” a Földről kifelé irányuló sugárzás számára). Ha van kertünk, akkor májusi fagyveszély esetén tüzet rakunk. Nem azért, hogy a harminc méterrel arrébb lévő barackfa rügyeit a tűz melegével mentsük, hanem azért, hogy a füsttel a mi kis területünkön lerontsuk a légkör „átlátszóságát”, akadályozzuk, hogy a földi felszínek (talaj, lombozat) energiát sugározzanak az égbolt, a világűr felé.
Vannak, akik a világméretű felmelegedésben kételkednek, akárhány képet is látnak rövidülő gleccserekről, leszakadó jégtömbökről. Azt valóban nehéz érzékelni, hogy világátlagban az éves középhőmérséklet egy-két fokkal változik, azt azonban tapasztalhatjuk, hogy egyre gyakrabban alakulnak ki hosszabb időtartamú és mind szélsőségesebb időjárási helyzetek – ezek az éghajlatváltozás következményei.
Más hatásokat is érdemes megemlíteni: a hagyományos tüzelőanyagok elégetése során egyéb égéstermékekkel is piszkítjuk a légkört. Ennek következményei az erdőket pusztító savas esők, a szállópor, ezért különösen káros a hulladékok szabályozatlan körülmények közti elégetése.
Mi köze az épületeknek az üvegházhatáshoz?
Az épületek létesítésének és használatának energiafogyasztása Európa összes energiafogyasztásának mintegy negyven százalékát teszi ki! Ha helyben égetjük el a tüzelőanyagot, akkor ráadásul ott történik a szennyezőanyag kibocsátás, ahol lakunk. Ha hőerőművekből származó villamos áramot használunk, akkor kicsit távolabb, de ugyancsak van kibocsátás. Hová vezethet mindez?
A világméretű felmelegedés nehezebben elviselhető időjárási helyzeteket teremt. A nyári hőhullámok bizonyítottan növelik a halálozások számát, kevésbé súlyos esetben „csak” egészségkárosodással, „csak” rossz közérzettel járnak. A hirtelen időjárás változásokat nehezen viselik a kisgyermekek, az időskorúak és a krónikus szív- és érrendszeri betegséggel élők. A szélsőséges időjárási helyzetek, mint a viharos szél és az özönvíz-szerű záporok épületkárokkal is járnak. A mezőgazdasági terméshozam visszaesik. Az elsivatagosodó területekről menekülnek az emberek lakhatóbb területek felé. A tengerek vízszintje emelkedik, a víz alá kerülő területekről is megindul a menekülthullám.
Mindeközben egyre fogynak a hagyományos tüzelőanyagok, ami még marad, azt egyre távolabbi helyeken, egyre nehezebben (tengerfenékről, sarki jég alól) lehet kitermelni.
Mi a teendő?
Elsőre a válasz egyszerűnek tűnik: kevesebb hagyományos tüzelőanyagot használjunk fel. A józan ész is azt kívánja, hogy az új épületeket úgy tervezzük, a meglévőket pedig úgy újítsuk fel, hogy azok energiaigénye kicsi legyen. Ezt minden felelős kormány támogatja. Dolgukat megkönnyíti, hogy az Európai Unió Bizottsága és Parlamentje által a tagországok számára kibocsátott Épületenergetikai Irányelv kötelezi a tagországokat arra hogy olyan nemzeti szabályozásokat léptessenek életbe, amelyek szerint 2020-tól kezdve csak „közel nulla energiaigényű” épületeket szabad létesíteni. (Bizonyos alapelvek és számítási szabályok betartása mellett azonban szabad kezük van a számszerű követelmények előírásában, hiszen azokat az illető ország éghajlati feltételeihez kell igazítani.) Akárhogy is: jól felfogott érdekünk, hogy ne csak a törvény vasszigora miatt, hanem jól felfogott érdekünk alapján is a nulla energiaigényű épületben gondolkodjunk.
